ne hidd hogy könnyű szemedbe nézni, félni, és eltitkolni hogy fáj..

szombat este, valamivel negyed 10 után. a szobában teljes homály, csak a laptop világít. nem hallatszik más, csak a klaviatúra monoton ütögetése, miközben a másik szobából átszűrődő tévé ontja magából a szennyet..
fázok. rossz a kedvem. egy kiadós sírás sem segítene most.
azt akarom, hogy június utolsó napja legyen. és végre túl legyek mindenen amitől jelenleg parázok.
bár hiányozni fog az osztály, az tény. és főleg rossz, hogy van olyan barátocskám, akivel semmit de semmit nem fogok találkozni szeptembertől :( és nem azért mert nem akarunk majd, hanem mert nem fogunk tudni. na annyi. ._.

♥

‘voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva.. aztán az ajtót basztuk egymásra ordítva’

nagyon lehúzott a mai nap, de most nem megy az alvás, úgyhogy jön a jó öreg írás..
furcsa napokat élek át mostanában.. minden nap próbálok ébredés után optimistán hozzáállni a naphoz, de mindig rájövök nap végére, hogy teljesen felesleges.. az emberek úgyis ott használják ki a másikat, ahol tudják. úgy állítanak be dolgokat a másikról, hogy saját magának kedvezzen. az, hogy a másik mit érez, le van szarva.. csak a pletyka, a koholt vádak, a rosszindulat… az emberek ostobák. és sajnos én is egy vagyok ezek közül..
régebben kifejezetten antiszoc emberkének mondtam magam, aztán ez elmúlt.. de lehet akkor volt igazam? lehet hogy tényleg ennyire önzőek vagyunk mi, emberek? hogy mindenkinek csak a saját boldogulása a fontos?
igen, én sem vagyok szent, nem is akarok az lenni.. követtem el hibákat, és még biztosan fogok is.. akármennyire is próbálom ezeket elkerülni. de legalább tanulok belőlük..

és igen, gyűlölöm a fél várost, és miért? mert a drágalátos volt barátomnak köszönhetően mindenki ribancként kezel, holott azt se tudják, milyen okok miatt szakítottunk.. de neem, ez senkit sem érdekel, elég az ha az ő verzióját hallják, és mindent el is hisznek neki :) mert biztos nem ferdíti el a dolgokat úgy hogy ő legyen a szegény áldozat, én meg a szívtelen mocsok… áá dehogy. az senkit nem érdekel nyilván, hogy a kapcsolatunk már hónapok óta nem működött rendesen; hogy lelkileg mindkettőnket megviselt ugyan, de ő nem volt elég felnőtt ahhoz, hogy belássa, nincs értelme egymás mellett maradnunk, mivel egyszerűen elmúlt minden, ami jó volt; és hogy mikor végre rájöttem, hogy nekem kell lépnem, és lezárnom, akkor próbáltam emberi módon közölni vele a dolgokat, ő pedig, hiába idősebb és tapasztaltabb nálam, nem volt képes elfogadni, és azóta is teljesen gyerekesen viselkedik…
igen, szemét voltam, és vagyok, amiért megcsókoltam egy másik, számomra fontos embert, miközben még vele voltam.. elismerem. nem tagadom. de ami elgondolkodtató.. hogy egy pillanatig sem bántam meg. és nem azért, mert szívtelen vagyok, hanem azért, mert abban a pillanatban, amikor hűtlen lettem, tudtam, hogy nem akkor cselekszem helyesen, ha ez titokban marad, és próbálok egy olyan kapcsolatot menteni, ami már menthetetlen.. hanem az lesz a helyes, ha megpróbálok tovább lépni, ezért el kell mondanom az igazat, hiszen csak így lehetek boldog azzal a másik fiúval.. és így is lett.
annyiszor megfogadtam már, hogy kész, nem érdekel ez a téma, de minden alkalommal felkavar, és nem azért, mert érdekel még a volt fiú személye, hanem azért, mert mindenféle előismeret nélkül vagyok lejáratva, és ez dühítő.. hogy vajon miért jó az, ha csak egy ember szemszögéből ismerik a dolgokat? nem kellene mindent elhinni első szóra..
najó, inkább hagyom.. őszintén megmondom, nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek magamon, amiért majdnem egy évig egy olyan emberrel osztottam meg mindent, akiről most kiderült, hogy egyáltalán nem volt méltó rá(m).. lehet hogy beképzelten hangzik, de már tudom, hogy én csak időt pazaroltam, míg ő elég sok mindent vesztett.. de ez van, nem passzoltunk egymáshoz semmilyen téren sem.. remélem egyszer majd ő is belátja ezt. gyónás vége..

‘minden nap nevettess meg – és engedj néha sírni..’

rég nem írtam.. igazából vagy időm, vagy kedvem nincs netezni, durva, de most így alakult az életem.. na nem mintha bánnám hogy nem ülök a nap 24 órájában a gép előtt :)
a hétvégém jól telt, főleg mert a szerelmesemmel és a barátaimmal voltam ^^ nekem így kerek az élet, velük együtt.. nem is tudom, mi lesz jövőre, hogy ha más-más városokban fogunk élni & tanulni :/ egyelőre még bele se akarok gondolni, pedig már csak pár hónapunk van így együtt. aztán ki tudja, mennyire tudjuk majd tartani a kapcsolatot.. jó lenne, ha így maradna a viszonyunk, de sajnos az élet nem mindig kegyes, lehet hogy nem is fogunk találkozni több ok miatt.. :( mindegy, a lényeg, hogy most még együtt a banda, és csak az számít, mennyit hülyülünk együtt :P
és még egy fontos dolog; leventével újra találkoztam, elég hosszú kihagyás után.. sajnos ő most nincs túl jó passzban, de vagyunk páran akik igyekszünk átsegíteni ezen szerintem :)

ma egyébként sok minden járt a fejemben, főként a jövőmmel illetve a családommal kapcsolatban.. sajnos rá kellett döbbennem, hogy a családomban, akármennyire is szeretem őket, közel sem idilli a helyzet. fáj, hogy ezt kell írnom, és rossz volt ezt így kimondani, ma életemben először.. de a szüleimmel a kapcsolatom egyáltalán nem szoros. úgy érzem, nincs meg az az apa-lánya / anya-lánya viszony, amit annyira szerettem volna mindig is..
anyával nem igazán beszélünk fontos dolgokról.. úgy értem, persze, napi szinten beszélünk, de ez nagyrészt a sulira korlátozódik. ja, meg arra hogy épp milyen kaját szeretnék enni :D de sok téma van, amiről nem tudok anyával beszélni.. és ez fáj. nem tudom miért alakult így, de fiúkról, álmokról, a barátaimról nem nagyon tudunk hosszabb beszélgetést folytatni – a többi csajos témáról nem is beszélek inkább. apával sincs szoros kapcsolatom.. néha úgy érzem, mintha csak idegenek lennénk, akik egymás mellett élnek.
sokszor van, hogy inkább nem magamnak, hanem nekik próbálok teljesíteni.. de nem igazén érzem, hogy büszkék lennének rám. anya részéről sokszor érzem, hogy lenéző, és örökké elégedetlen velem.. legutóbb pedig, mikor pont a felvételi lapot töltöttem ki, megnézte, és közölte, hogy nekem nem fog menni a gazdaságtudományi szak.. mert hülye vagyok matekból. nem tudom elmondani mennyire rossz volt ezt így hallani a saját anyukámtól.. az már más, hogy ennek ellenére is ezt a szakot jelöltem elsőnek, mert szerintem igenis menni fog, meg fogom mutatni hogy simán veszem a gtk-s éveket az egyetemen.. vagyis ezen leszek!
na jó, inkább abbahagyom. nem szeretem ezt a témát igazán, hiszem tényleg szeretem a szüleimet valamilyen szinten, csak akkor sem jó ez a viszony szerintem.. nem azt mondom, hogy rossz, de lehetne jobb. ma ilyenekről is beszélgettünk Gabával, eléggé személyes dolgokat is elmeséltünk egymásnak, és ez tök jó :) most volt először ilyen témáról komoly beszélgetésünk. :) kicsi, de mégis jelentős lépés a kapcsolatunkban, haha :P

indian summer in the middle of winter <3

huh, mekkora egy rohanás ez a hetem! nembaj, holnap már csütörtök.. :)
ma adtam fel a felsőoktatási jelentkezési lapot.. amit amúgy már hétfőn le akartam tudni, de véglegesen tegnap este 6 után töltöttem csak ki.. sokat vacilláltam az utolsó helyen, de mivel az elsőre beírt szakot szeretném leginkább, így úgy döntöttem, az utolsó helyre amolyan mentőövet írok csak :D úgyhogy ez letudva, mostantól kezdve lassacskán jön a para, hogy vajon felvesznek-e.. reménykedem benne és igyekszem nagyon jó matekot írni érettségin :$

amúgy meg, annyira jó kedvem lett attól, hogy ma ilyen szépen sütött a nap :) alig várom már a jó időt.. elegem van már a hidegből. ma reggel is ahogy suliba mentem, a tavaszi kellemes melegre és a nyári esték fülledtségére gondoltam :DD nem tehetek róla, a tél nem nekem való.. szeretem, olyan 2 hétig :D de ez már bőven letelt.. :P

egyébként meg, ezt a filmet meg akarjuk nézni a csajokkal :D

“a kettestől jobb jegy nincs, csak szebb” :P

a tegnap és szombaton leesett cirka 40centis hó örömére ma tesókámmal hócsatáztunk egyet.. vagyis, ez erős kifejezés, mivel én inkább kaptam mint adtam, ami ebben az esetben nem a legjobb dolog :D de egyébként meg nem ér, mivel apa is beállt, a tesóm oldalán.. két fiúval meg, akárhogy is nézzük, nehéz szembeszállni :D

a mai nap egyébként elég érdekesen telt.. suli nem volt a legjobb :/ első órában bioszunk volt, amire tegnap tanultam, és mégis csak 2est kaptam :/ mondjuk így belegondolva, a tanárunk jobban értékeli hogy ha azt hallja vissza, amit órán lediktált, és nem azt amit a könyv leír.. én meg naná hogy a könyvből tanultam, mert miért ne. :D mikor kimentem az első kérdés kb olyan volt mintha kínaiul kérdezett  volna.. mondtam hogy ugorjunk, a második biztos könnyebb lesz – tévedtem. nyúztuk egymást v 10percig.. hiába. nembaj, majd kijavítom :) a matekom meg 4es lett, ami nem rossz, de ha úgy vesszük h egy-két ponton múlott az ötös, akkor már bosszantó picit.. de holnap írunk megint, remélem az már ötösre sikerül :)
most meg megyek, megpróbálom kicsit csinosítani ezt a blogot :) remélem összejön :D

in peace – not in pieces..

a múltkori kis kirohanásom óta a blog közelébe se merészkedtem.. igazság szerint kicsit szégyelltem magam. meg kellene tanulnom uralkodni az érzéseimen.. legalább egy kicsit.

pénteken, azaz tegnap, a suli szerencsére hamar eltelt.. a töri felelés necces volt de adrienn kihúzta az osztályt a bajból, és felelt önként :D  a délutánom és az estém nagy részét Gabáéknál töltöttem.. tökjót beszélgettem a tesójával meg az anyujával :) remélem ők is így gondolják :P este lenéztünk zsombihoz, aki nemrég kitalálta, hogy ő bizony tetoválni fog (megjegyzem, gyönyörűen rajzol, és tök tehetséges, úgyhogy ez az ötlet közel sem megvalósíthatatlan.. :) na a lényeg, hogy megmutatta, mivel is fog tetoválni.. hát nagyon durva kis szerkezet :D és a tűk :O de nem bírtuk ki, és kipróbáltuk magunkon.. na, nyilván nem tintával :) csak anélkül. kíváncsiak voltunk, mennyire fáj… válasz: eléggé :D de ha egyszer elszánom magam, úgyis csináltatok vmi szépet.. :)
végülis zsombiéknál nem voltunk sokáig, én elég szarul éreztem magam, mivel felfáztam és 5percenként pisilni rohangáltam.. úgyhogy inkább haza is jöttem. Gabussal csucsultam, mert ma reggel matekunk volt 9től, neki meg nincs busza csak reggel 7kor.. dél körül értünk haza, megkajáltunk, tévéztünk, bealudtunk, felkeltünk, kajáltunk, és kitaláltuk h mi bizony horrorfilmet fogunk nézni. na.. én szeretem amúgy, meg ő is, csak elég parázósak vagyunk, úgyhogy én perpill aludni sem merek :D a film amit néztünk egyébként a paranormal activity volt. duurva :)

na viszlát bébi, majd jelentkezem.. ;)

i hate myself for treat you wrong..

..when you deserve better

gyűlölöm.. hogy ennyire hisztis picsa tudok lenni és a semmin is képes vagyok besértődni :@ és közben azokat bántani akiket a legjobban szeretek :(
pár napja már nagyon furcsa kedvem van/volt.. ez nálam sajnos elég gyakran előfordul, hiába szeretnék tenni ellene, nem tudok. ilyenkor legjobban az segít, ha elvonulok, kisírom magam, megkönnyebbülök, és máris szebbnek látom az életet :) ez azonban most nem így alakult.
ma kimentünk Gabához négyen, társasozni.. :D rólam tudni kell, hogy ahány féle-fajta játék van a világon, abban mindig utolsó vagyok :P nincs mit rajta szégyellni, nincs szerencsém. ez ma sem volt másképp.. :) csakhogy emiatt a kibebaszott tulajdonságom miatt tök felkaptam a vizet, elkezdtem durcáskodni meg minden egyéb hiszti.. Gabának is beszóltam párszor és tök bunkó voltam vele (U) de nem szándékosan, egyszerűen csak ilyenkor ilyen vagyok: keresem az okokat, hogy belekössek másokba, veszekedést generálok hogy a végén legyen okom a sírásra. igen, ez ilyen szánalmas kis tulajdonság, örülj neki, ha neked nincs ilyen hisztisséged, de komolyan.
végülis úgy alakult, hogy máténak hamarabb indult a busz, nekünk még volt egy óránk.. én már éreztem hogy nem sokáig tudom visszatartani a könnyeim, de próbáltam tartani magam – kevés sikerrel. Gabának beszóltam még párszor, duzzogtam magamnak, ő meg ezekután úgy döntött (teljesen jogosan) hogy inkább nem szól hozzám. na, én meg nyilván ezen sértődtem be.. elkezdtem sírni. szerencsére niki nem vette észre, és Gaba se még az elején.. mikor már indultunk a buszhoz akkor odajött és kérdezte h mi a baj.. na, én meg válaszolni se tudtam csak elkezdtem sírni :/ végülis elmondtam neki ezeket, meg hogy ne haragudjon hogy egész nap ilyen bunkó voltam vele, meg sajnálom amiket mondtam, stb.. tök aranyos volt, ott ölelgetett meg puszilt és mondta h majd kineveli belőlem ezt a tulajdonságot :D adná az ég h így legyen :D utálom magam ilyenkor, de komolyan. azt meg végképp, hogy egy kellemes délutánt ilyen hülyeséggel elcsesztem :/
hazafelé a buszon is elmondtam ezt nikinek, mondta h ő legutóbb szombaton sírt, szintén ilyen semmiségen :/ :D úgy látszik, nem vagyok egyedül. de ez nem vigasztal.. nem akarom hogy Gaba kiszeressen belőlem, pedig ha ilyen maradok, erre elég nagy lesz az esély. így hát, igyekszem ezekután ezt az dolgot minél előbb kinőni.. remélem sikerülni fog!

kicsit vidámabb dolog: a buszhoz egyébként futnunk kellett, hogy elérjük.. látjuk hogy elindul mikor mi még sehol sem vagyunk.. na, elkezdünk kalimpálózni, hogy álljon meg.. szerencsére jófej volt a sofőr úgyhogy minden jól ment, hazaértünk hamar :P

szavak szavak hátán..

ma annyira fless napom volt :) úgy kezdődött, hogy elmaradt az első két órám – tehát elég volt fél 10re bemennem suliba.. :) így hát kb 8kor keltem fel, megkajoltam, nagy nehezen kiválasztottam hogy mit is veszek fel ebben a naaagy hidegben.. aztán Gaba csengetett, én meg miközben készülgettem, olyan szinten belerúgtam anyáék ágyának a sarkába, hogy hihetetlen :S most tiszta kék-zöld a lábam.. és fáj is ráadásul :(
nos, szóval lementünk suliba, épphogy odaértünk órakezdésre.. de matekon helyettesítés volt, úgyhogy nem volt para.. nikiék el is késtek egy piccccit, de be se írták őket :D aztán jött egy németóra, Frau Lehrerin már megint rossz kedvében volt – és ennek mindig mi isszuk meg a levét.. ennek következtében pénteken írunk :D mondjuk annyira nem vág földhöz, tanulni biztos nem fogok rá, az éven még nem tanultam németre, nem most fogom elkezdeni :P német után tesióránk volt, ami sztem szörnyűűű… már csak azért is mert most a gerendán gyakorlatozunk, nekem meg rohadtul fáj mikor pl. le kell hasalni, mivel kiáll a csípőcsontom -.- úgyhogy kb alig érzem most a végtagjaim.. :D
most meg nézem, hogy már este fél 8 :O hihetetlen, hogy mennyire gyorsan elment ez a nap :/ az előbb töriztem kicsit, de nem vittem túlzásba.. majd még csucsu előtt átnézem és ennyi.

most viszont megyek, mert rájöttem hogy nehéz egyszerre írnom ide és beszélnem telón :DD

életjel

több mint egy hónap kihagyás után újra írok..
neeeem, nem szoktam le a napi net-adagomról, csak annyi történt, hogy a gépem elromlott,
tesóméról meg nem tudtam publikálni egyetlen írásomat sem..
de most újra itt vagyok, teljes erőbedobással kezdem a blogolást újra :)

tegnap este barbi bejött zsuzskáért meg értem évikével.. ugyanis kitalálták a csajok, hogy csapjunk egy lányos estét barbiéknál :P
később megérkezett klaudia is.. őt pedig niki és szabina, valamint noncsi és dia követte.. voltunk vagy hányan :P
activity-ztünk, röhögtünk, iszogattunk kicsikét.. egyszóval kicsit görbére sikeredett az este, de hát lazítani is tudni kell :P
végülis ez a része az estének jó volt. barbi kiskutyája, wenny, egy tündér :)
én inkább cicapárti vagyok, de ez a kuty áhh.. abszolút imádnivaló :)

ma pedig nekiálltam takarítani, olyan du, 1 körül. most 5 óra van, és kb a felénél abbahagytam mert inkább leültem netezni :D
szóval szerintem mindjárt megyek és folytatom a rendrakást (főleg, hogy anya 6ig dolgozik, és jó lenne legalább a rend látszatát kelteni a szobában..)
majd jelentkezem – és nem egy hónap kihagyással :P

hello tomorrow :)

új blog, ki tudja hanyadik már ..

kicsit kevesebb mint egy éve,hogy elkezdtem az első wordpress-es blogom.. [igen, ez már a második. :D] életem egyik meghatározó szakaszáról, minden nehézségéről és öröméről írtam abban a naplóban – életem ezen fejezetének azonban vége szakadt. most nem térnék ki a miért/hogyan/mikor kérdésekre [hidd el, kedves olvasóm, fogsz még erről bővebben hallani..]
pár napja még úgy gondoltam, hogy azt a blogot fogom folytatni, de meggondoltam magam. hiszen akkor ki kellene törölnöm pár bejegyzést, mert már nem aktuálisak… viszont akkor úgy tűnhetne, hogy az életemből is ki akarom törölni azon részeket, ami pedig közel sincs így.
így hát, új életszakasz = új blog alapon, igyekszem ezentúl ezen a címen minden fontosabb történésről beszámolni! :)