‘voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva.. aztán az ajtót basztuk egymásra ordítva’

nagyon lehúzott a mai nap, de most nem megy az alvás, úgyhogy jön a jó öreg írás..
furcsa napokat élek át mostanában.. minden nap próbálok ébredés után optimistán hozzáállni a naphoz, de mindig rájövök nap végére, hogy teljesen felesleges.. az emberek úgyis ott használják ki a másikat, ahol tudják. úgy állítanak be dolgokat a másikról, hogy saját magának kedvezzen. az, hogy a másik mit érez, le van szarva.. csak a pletyka, a koholt vádak, a rosszindulat… az emberek ostobák. és sajnos én is egy vagyok ezek közül..
régebben kifejezetten antiszoc emberkének mondtam magam, aztán ez elmúlt.. de lehet akkor volt igazam? lehet hogy tényleg ennyire önzőek vagyunk mi, emberek? hogy mindenkinek csak a saját boldogulása a fontos?
igen, én sem vagyok szent, nem is akarok az lenni.. követtem el hibákat, és még biztosan fogok is.. akármennyire is próbálom ezeket elkerülni. de legalább tanulok belőlük..

és igen, gyűlölöm a fél várost, és miért? mert a drágalátos volt barátomnak köszönhetően mindenki ribancként kezel, holott azt se tudják, milyen okok miatt szakítottunk.. de neem, ez senkit sem érdekel, elég az ha az ő verzióját hallják, és mindent el is hisznek neki :) mert biztos nem ferdíti el a dolgokat úgy hogy ő legyen a szegény áldozat, én meg a szívtelen mocsok… áá dehogy. az senkit nem érdekel nyilván, hogy a kapcsolatunk már hónapok óta nem működött rendesen; hogy lelkileg mindkettőnket megviselt ugyan, de ő nem volt elég felnőtt ahhoz, hogy belássa, nincs értelme egymás mellett maradnunk, mivel egyszerűen elmúlt minden, ami jó volt; és hogy mikor végre rájöttem, hogy nekem kell lépnem, és lezárnom, akkor próbáltam emberi módon közölni vele a dolgokat, ő pedig, hiába idősebb és tapasztaltabb nálam, nem volt képes elfogadni, és azóta is teljesen gyerekesen viselkedik…
igen, szemét voltam, és vagyok, amiért megcsókoltam egy másik, számomra fontos embert, miközben még vele voltam.. elismerem. nem tagadom. de ami elgondolkodtató.. hogy egy pillanatig sem bántam meg. és nem azért, mert szívtelen vagyok, hanem azért, mert abban a pillanatban, amikor hűtlen lettem, tudtam, hogy nem akkor cselekszem helyesen, ha ez titokban marad, és próbálok egy olyan kapcsolatot menteni, ami már menthetetlen.. hanem az lesz a helyes, ha megpróbálok tovább lépni, ezért el kell mondanom az igazat, hiszen csak így lehetek boldog azzal a másik fiúval.. és így is lett.
annyiszor megfogadtam már, hogy kész, nem érdekel ez a téma, de minden alkalommal felkavar, és nem azért, mert érdekel még a volt fiú személye, hanem azért, mert mindenféle előismeret nélkül vagyok lejáratva, és ez dühítő.. hogy vajon miért jó az, ha csak egy ember szemszögéből ismerik a dolgokat? nem kellene mindent elhinni első szóra..
najó, inkább hagyom.. őszintén megmondom, nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek magamon, amiért majdnem egy évig egy olyan emberrel osztottam meg mindent, akiről most kiderült, hogy egyáltalán nem volt méltó rá(m).. lehet hogy beképzelten hangzik, de már tudom, hogy én csak időt pazaroltam, míg ő elég sok mindent vesztett.. de ez van, nem passzoltunk egymáshoz semmilyen téren sem.. remélem egyszer majd ő is belátja ezt. gyónás vége..

‘minden nap nevettess meg – és engedj néha sírni..’

rég nem írtam.. igazából vagy időm, vagy kedvem nincs netezni, durva, de most így alakult az életem.. na nem mintha bánnám hogy nem ülök a nap 24 órájában a gép előtt :)
a hétvégém jól telt, főleg mert a szerelmesemmel és a barátaimmal voltam ^^ nekem így kerek az élet, velük együtt.. nem is tudom, mi lesz jövőre, hogy ha más-más városokban fogunk élni & tanulni :/ egyelőre még bele se akarok gondolni, pedig már csak pár hónapunk van így együtt. aztán ki tudja, mennyire tudjuk majd tartani a kapcsolatot.. jó lenne, ha így maradna a viszonyunk, de sajnos az élet nem mindig kegyes, lehet hogy nem is fogunk találkozni több ok miatt.. :( mindegy, a lényeg, hogy most még együtt a banda, és csak az számít, mennyit hülyülünk együtt :P
és még egy fontos dolog; leventével újra találkoztam, elég hosszú kihagyás után.. sajnos ő most nincs túl jó passzban, de vagyunk páran akik igyekszünk átsegíteni ezen szerintem :)

ma egyébként sok minden járt a fejemben, főként a jövőmmel illetve a családommal kapcsolatban.. sajnos rá kellett döbbennem, hogy a családomban, akármennyire is szeretem őket, közel sem idilli a helyzet. fáj, hogy ezt kell írnom, és rossz volt ezt így kimondani, ma életemben először.. de a szüleimmel a kapcsolatom egyáltalán nem szoros. úgy érzem, nincs meg az az apa-lánya / anya-lánya viszony, amit annyira szerettem volna mindig is..
anyával nem igazán beszélünk fontos dolgokról.. úgy értem, persze, napi szinten beszélünk, de ez nagyrészt a sulira korlátozódik. ja, meg arra hogy épp milyen kaját szeretnék enni :D de sok téma van, amiről nem tudok anyával beszélni.. és ez fáj. nem tudom miért alakult így, de fiúkról, álmokról, a barátaimról nem nagyon tudunk hosszabb beszélgetést folytatni – a többi csajos témáról nem is beszélek inkább. apával sincs szoros kapcsolatom.. néha úgy érzem, mintha csak idegenek lennénk, akik egymás mellett élnek.
sokszor van, hogy inkább nem magamnak, hanem nekik próbálok teljesíteni.. de nem igazén érzem, hogy büszkék lennének rám. anya részéről sokszor érzem, hogy lenéző, és örökké elégedetlen velem.. legutóbb pedig, mikor pont a felvételi lapot töltöttem ki, megnézte, és közölte, hogy nekem nem fog menni a gazdaságtudományi szak.. mert hülye vagyok matekból. nem tudom elmondani mennyire rossz volt ezt így hallani a saját anyukámtól.. az már más, hogy ennek ellenére is ezt a szakot jelöltem elsőnek, mert szerintem igenis menni fog, meg fogom mutatni hogy simán veszem a gtk-s éveket az egyetemen.. vagyis ezen leszek!
na jó, inkább abbahagyom. nem szeretem ezt a témát igazán, hiszem tényleg szeretem a szüleimet valamilyen szinten, csak akkor sem jó ez a viszony szerintem.. nem azt mondom, hogy rossz, de lehetne jobb. ma ilyenekről is beszélgettünk Gabával, eléggé személyes dolgokat is elmeséltünk egymásnak, és ez tök jó :) most volt először ilyen témáról komoly beszélgetésünk. :) kicsi, de mégis jelentős lépés a kapcsolatunkban, haha :P

indian summer in the middle of winter <3

huh, mekkora egy rohanás ez a hetem! nembaj, holnap már csütörtök.. :)
ma adtam fel a felsőoktatási jelentkezési lapot.. amit amúgy már hétfőn le akartam tudni, de véglegesen tegnap este 6 után töltöttem csak ki.. sokat vacilláltam az utolsó helyen, de mivel az elsőre beírt szakot szeretném leginkább, így úgy döntöttem, az utolsó helyre amolyan mentőövet írok csak :D úgyhogy ez letudva, mostantól kezdve lassacskán jön a para, hogy vajon felvesznek-e.. reménykedem benne és igyekszem nagyon jó matekot írni érettségin :$

amúgy meg, annyira jó kedvem lett attól, hogy ma ilyen szépen sütött a nap :) alig várom már a jó időt.. elegem van már a hidegből. ma reggel is ahogy suliba mentem, a tavaszi kellemes melegre és a nyári esték fülledtségére gondoltam :DD nem tehetek róla, a tél nem nekem való.. szeretem, olyan 2 hétig :D de ez már bőven letelt.. :P

egyébként meg, ezt a filmet meg akarjuk nézni a csajokkal :D

“a kettestől jobb jegy nincs, csak szebb” :P

a tegnap és szombaton leesett cirka 40centis hó örömére ma tesókámmal hócsatáztunk egyet.. vagyis, ez erős kifejezés, mivel én inkább kaptam mint adtam, ami ebben az esetben nem a legjobb dolog :D de egyébként meg nem ér, mivel apa is beállt, a tesóm oldalán.. két fiúval meg, akárhogy is nézzük, nehéz szembeszállni :D

a mai nap egyébként elég érdekesen telt.. suli nem volt a legjobb :/ első órában bioszunk volt, amire tegnap tanultam, és mégis csak 2est kaptam :/ mondjuk így belegondolva, a tanárunk jobban értékeli hogy ha azt hallja vissza, amit órán lediktált, és nem azt amit a könyv leír.. én meg naná hogy a könyvből tanultam, mert miért ne. :D mikor kimentem az első kérdés kb olyan volt mintha kínaiul kérdezett  volna.. mondtam hogy ugorjunk, a második biztos könnyebb lesz – tévedtem. nyúztuk egymást v 10percig.. hiába. nembaj, majd kijavítom :) a matekom meg 4es lett, ami nem rossz, de ha úgy vesszük h egy-két ponton múlott az ötös, akkor már bosszantó picit.. de holnap írunk megint, remélem az már ötösre sikerül :)
most meg megyek, megpróbálom kicsit csinosítani ezt a blogot :) remélem összejön :D